Új lakás, új hangulat, új emberek, új város…majdnem. Eddigi „bázisunk“ Drezda nyugati csücskében Cottaban hevert, egészen pontosan a Berlin felé vezető autópálya bevezető útszakasza mellett nagyjából a Wiedersehn táblával egyvonalban (légvonalban biztosan). Pár hónapos kálvária ért véget ezzel a költözéssel, hónapok amelyek szó szerint fuldoklással teltek, köszönhetően a cseppett sem nemes penésznek, ami a hideg tél kontra alig fűtés hatására szép lassan ellepte a lakást.
Mint kiderült Drezdában nem egyszerű lakást találni…mármint olyat, aminek az alaprajza nem egy hangzatos cifra sokszögre hajaz. Valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag az itteni építész mérnökök viszolyognak a négyzet alakú lakások gondolatától is… Bejártuk szinte az egész várost, míg végül éppen Drezda másik végén találtuk meg a nyugalom szigetét. Mondom ezt, miközben éppen most 23:10-kor a szomszédos utcából Country fesztivál dallama üvölt. De minden viccnek a fele igaz és esetünkben tényleg megnyugvás volt, amikor az első éjszakát itt töltöttük és madárfüttyre ébredtünk, építőmunkásfütty helyett. A költözés kifejezetten gyorsan ment, ami talán részben annak is köszönhető, hogy a kettő plusz egy fős költöztető brigád (a harmadik alig 16 éves, mint kiderült „praktiker“ státuszban) élén egy nyugalmozott chipanddale vezényelt. Aki bár feltehetően vetkőzni már nem vetközik,(lévén a fuvar-biznisz elég jól megy, aranyárban mérnek egy költöztetést), a lábát még borotválja… De ezt az apróságot, sőt a neonzöld fültágítót és hozzáillő órát, cipőfűzőt is elnéztük neki, amikor félkézzel felemelte a hűtőt és lesétált vele a harmadikról. Az i-re a pont pedig nem kevesebb volt, mint, hogy parfüm felhőben úszva pakoltak… Annak ellenére, hogy egyébként itt a költözés kevésbé elterjedtebb formájának számat, ha hivatásos költöztetőkkel pakolsz. Sokkal inkább az a verzió ismeretes, hogy összecsődíted az összes ismerősödet és az ő ismerőseiket, akik kisebb autókonvojt alkotva közös erővel szép lassan átpakolGATják a lakást. Ők minimum két napig költözGETnek, mi 2 óra alatt...Összegezve a lassan 1 év alatt talán most először pozitívan csalódtam a helyi mentalitásban, hozzáállásban.
Azóta folyamatosan egyik ámulatból a másikba esem. Komolyan mondom elszoktam tőle, hogy rám mosolyognak az utcán, ezért volt nagy ijedtség az első pár napban: fogkrémes maradt a szám; valami van a hajammal; ok híztam, de ennyire gáz lenne, hogy kiröhögnek….?! Csak pár kérdés, ami reggelente felvetődött bennem. Utána jött a felismerés: Laubegast-ban kiegyensúlyozottabbak az emberek. Még nem sikerült megfejteni miért, de tény, hogy amint ideér az ember és befordul a főutcáról, mintha egy buborékba lépne, csend és nyugalom vesz körül. Az első pár napban alig tértünk magunkhoz: nem tudtuk miért gondolkodunk este 6-kor azon, hogy igyunk-e még egy kávét, mikor már három adagon túl voltunk…
Persze az átjelentkezéssel most is lefutottuk a szokásos marathont: legnagyobb meglepetésemre ezúttal már maguktól a német aktakukacoktól hallgattuk a szokásos méltatlankodást: Das ist Deutschland...Bürokratie! Hát ha már őket is zavarja, akkor tényleg hiba lehet a rendszerben, de az biztos, hogy a 6 emeletnyi alkalmazottat, aki ráadásul mind érintett egy egyszerű lakcím változásnál valahogy el kell tartani. Ennek egyik módja a többkörös ügyintézés, a másik ugyan csak nőknél működőképes, de annál hatásosabb: a házasság!
Bizony kedves hölgyeim, ha a klasszikus női-férfi modellt keresitek, meg se álljatok Németországig. Eddig ugyan nem tűnt ennyire szembe, de költözésünk óta nap, mint nap látom (mivel amolyan idilli családi negyed az itteni), hogy itt ha egyszer férjhez mész többé semmi gondod, fejfájást maximum az okoz, hogy kiválaszd a megfelelő Frauen Fitnesst, ahol amíg formába hozod magad, külön Kindergarten gondoskodik a család legkisebb szeme fényéről. Miután végeztél, beülsz szépen a hófehér BMW-be, amit apuci vett ajándékba, valószínűleg azért, hogy megajándékoztad őt az előbb említett Kinderrel... hazaindulsz, közben megállsz sorban: manikűr, kozmetikus, fodrász (amiből minden utcában minimum kettő van Drezda szerte) sorban egymás mellett, hogy egy füst alatt elintézhesd, mert szorítot a tempo!
A Baumarkt-ot még útba kell ejteni: veszel egy újabb orchidea-t az ablakba, tudniillik itt bizony nem vezetsz példás háztartást, ha hetente nem kerül ki újabb orchidea szerzemény a kirakatba... Gyanítom egy új receptet kevesebbre értékelnek német háziasszony körökben, mint egy orchideat az ablakban. Kész Lila akác köz...
Még szerencse, hogy mi legfelül lakunk és kirakat helyett teraszunk van ;)
Maga Laubegast, olyan mintha egy hollywood-i filmdíszlet lenne, egy századeleji kosztümös filmhez. Különösen az úgynevezett Óváros, Alt-Laubegast varászlatos: mesebeli házikók, mindenütt régi cégtáblák: asztalos, mozaik mester csak pár példa. De persze itt sem hiányozhat a helyi kajak-kenu klub, rögtön három is övezi az aktuális partszakaszt. Szintén nagy örömömre ;) Legközelebb ezzel folytatom!
Ajánlott bejegyzések: