Kétségkívül van stílusa a németeknek…na de milyen? Nem szeretnék divatguruként kritizálni, hiszen egyrészt nem vagyok az, másrészt alapjában véve kedves embernek tartom magam. De ami itt stílus és divat címen zajlik messze felülmúlja minden korábbi várakozásomat és alapjaiban rengeti meg a stílusról alkotott elképzeléseimet.
Érkezésemet követően hatalmas étvággyal rágtam át magam a német VOGUE szeptemberi kiadásán, úgy gondoltam, itt aztán nincs hiány merészségben! Három hónap után kijelenthetem tényleg nincs!
Bár másabbb értelemben, mint azt eredetileg gondoltam.
A drezdai emberek totális disszonanciára való ösztönös törekvését talán az a szomszédos üzlet példázza legjobban, ahová belépve balra posta, jobbra hentes kapott helyet… egy légtérben. A húsos pult vigyorgó malackákkal gusztusosan dekorálva kacsint rád levél feladás, sorbanállás közben, hogy véletlenül se távozz üres kézzel. Már ha a konstans füstölthús illat nem lenne elég meggyőző. Ez aztán az árukapcsolás!
A képzeletbeli dobogó legfelső fokára mégiscsak az a turkáló állhatna, ahová soha nem tettem még be a lábam és nagyon valószínű, hogy nem is fogom…na nem a turkáló státusz miatt. Sokkal inkább az a “megnyerő” hölgy tart távol, aki Gullivert megszégyenítő méretre nagyítva szégyenlősen pózol az üzlet oldalán. Bár nyakig fel van öltözve, nekem valahogy a fekete combcsizma – kockás, rakottszoknya - bőrfűző együttesről más képzeteim támadnak, mint amit eredetileg sugallni szerettek volna a képpel. Persze rám lehet sütni, hogy rossz az, aki rosszra gondol, de ha abból indulok ki, hogy az üzlet bejárata felőli falon ugyanaz a hölgy (a már részletezett öltözékben) egy kisgyerek társaságában párnacsatázik, már közel sem biztos, hogy én járok tévúton…
Nem kell messzire menni és egy újabb megnyerő hölgybe botlik a szem. Alig pár üzlettel arrébb egy hatalmas Berényi Kata poszter néz vissza (a Barátok közt korai részeiből). Nem túlzok két pofára tömi a fagyit. Körülbelül olyan hatást vált ki belőlem a kép, mintha a hűtő ajtajára egy jó nagy tehenet ragasztanék fel, hogy valahányszor arra megyek eszembe jusson, hogy fogok kinézni, ha kinyitom az ajtaját…
Drezda Váci utcájában, a Prager Strasse-n is bőven akad látnivaló. Egy hatalmas üzletről például mindaddig azt hittem, hogy jelmezkölcsönző, amíg a múlt héten nem kocsiból láttam, hanem közvetlen közelről séta közben… kiderült mennyasszonyi ruhákra specializálódott. A felirat ellenére továbbra is fenntartásaim vannak, mert a 120 centis koravén próbababák látványa inkább liliputi esküvőre emlékeztet semmint egy romantikus, filmbeli jelenetre az oltárnál.
.jpg)
Azért akadnak üdítő kivételek, imádom például a Hollister üzletét, ahová messziről csábít egy friss, izgalmas illat majd belépsz és a háttérben hatalmas kivetítőn hullámzik feléd a víz, a zenét szinte elmossa az óceán morajlása és akaratlanul is megállsz a “parton”, hogy jó mélyet lélegezz a sós levegőből… (csendben megjegyzem, ez sem német üzlet).
Aztán ott van az antik negyedben, egy átjáró végén eldugott, farönk borítással kialakított design bolt is…. Bár a bejáratot őrző műanyag-óriás uszkár kicsit ront az összképen, még mindig jobban mutat itt, mint az egyik felkapott sétáló utca kevésbé felkapott kirakatában, ahol pink társával kiegészülve feszít. Természetesen pink pórázon vezetve, a rendkívül “trendi”, szolídan elegáns gazdi előtt, mindezt egy szőlő lugast imitáló háttérben…
Tökéletes disszonancia vagy egyszerűen csak NO COMMENT! :)
Ajánlott bejegyzések: