Minden az utolsó éjjel kezdődött: a Jóságos Nap (Incsu-Csunna) alábukott a horizonton és ahogy a föld elsötétedett, Szél (Ilcsi) fekete ló képében megfékezhetetlenül vágtatott el Égő Víz (Winnetou) mellett. Sebesen nyargalt, egyre nagyobbakat dobbantva dühödt patáival. A fékevesztett robajba az egész város beleremegett: izott a föld s az ég is, az apacs népek házaikból a szabad ég alá menekültek, hogy onnan hívják közösen Szép Napot (Nso-Csi). Egyetlen hatalmas kört formálva letérdeltek: nő és férfi, kicsi és nagy mind ámulattal üdvözölte, amint Villám (Hatátitla) szikrázva színezi ki a koromfekete eget.
Égő Víz (Winnetou) egészen közelről figyelte a tomboló várost, aggódva, álmatlanul kóválygott a tömött utcákon, hosszú órákon át. Csak hajnalban nyugodott meg némiképp lelke, miután régi barátja elcsendesítette az ünneplő népet: „a kéz, amely pozdorjává zúz” (Old Shatterhand) poharát ezúttal Szép Napra (Nso-Csi) emelte, s a barátok koccintva mind nyugovóra tértek. Reggel Szél (Ilcsi), hátán Szép Nap (Nso-Csi) első fényeivel köszöntötte Égő Vizet (Winnetou).
Így indultak útnak: együtt vágtak neki az Új Esztendőnek.
Azóta csak a hírekből hallani épp merre járnak: a szél tombol, ágakat tép, fákat dönt ki, Zénót emel; az Elba árad, a vízszint az egekben, a sirályok lassan az utcán járnak, de azért szépen süt nap…
Csak az a régi barát hiányzik… több is. Mert mostanában valahogy még több a villám, mint szilveszter éjjelén. Elmúlt az ünnepi hangulat, kegyetlenül utálkoznak az idegen szavak hallatán, az idegen rendszám láttán. Még Mr. Bien kínai kifőzdéjében is furcsán néznek… vagy csak kellően paranoiás lettem és már túl ferdének látom a ferdeszemet?! De mit tegyek, ha zavar, amikor a kis kezével gondosan helyre simogatja a tányéromon a tésztát?! Végül arra jutottam csendben elnézem, jobb ez így, mintha szólnék és ő egyáltalán nem kedvesen, simogatás helyett mondjuk szimplán beleköpne…
Korábbi kedvenc boltomban az Édenkertben is csak megszokásból kívánnak szépet és jót a kasszánál, véletlenül sem szabad komolyan venni! Talán nekünk is petárdát kellett volna dobálni a parton szilveszter éjjel, hogy befogadjanak…? Csak csendben jegyzem meg, hogy az őszi faleveleket még reptükben eltakarító pedáns város, azóta is őrzi a számomra őrületesen pazar (vagy inkább pazarló) szilveszter nyomait. Soha nem látott tűzijáték kígyózott az Elba mentén... szép volt, csak azóta minden séta egy felderítő hadjárat Afganisztán aknamezőin.
A város egyébként azóta is új év friss lendületétől pezseg: koncertek (DJ. Bobo in da house!), kiállítások, rendezvények, de szigorúan a helyiek szájíze szerint. Például alig akad honlap, ami németen kívül mondjuk angolul elérhető lenne…Üdítő kivétel ezalól a Sachische Finamzamt-é…talán nem meglepően a helyi APEH-ről van szó. Nehogy ne fizess, csak azért mert nem érted, hogy hol, mikor, mennyit kell. Csodás ez az előzékenység! Joggal merül fel a kérdés, félév alatt miért nem sajátítottam már el a nyelvet?!
Nos, éppen pár napja vontam mérleget: amit kell tudok, megértek.
Gute Rutsch!- BUÉK!
Gutschein-kedvezmény
Azaz van jó hír is: az év vége/eleje akárcsak a világ többi országában, elhozta a leértékeléseket. 1 euróért H&M-es sapi, 3 euroért pulcsi az aktuális szerzemények és még alig Reduziert! El ne felejtsem a helyi jellegzetesség, a Dresdner ChristStollen pedig mindössze 0,89 euro. Érdemes beruházni: marcipános-mazsolás kalács, súlyából adódóan tápláléknak és levélnehezéknek is kiválóan alkalmas! Sőt Dieter Bohlen okozta sokkhatások enyhítésére is csak ajánlani tudom, bevált! Szép napot!;)
Ajánlott bejegyzések: