Bal lábbal keltem…szokták emlegetni sokan, ha rosszul ébrednek és aztán az egész napra rányomja bélyegét. Drezdában mostanában kétféleképpen lehet kelni (nem a bal vagy jobb lábas verzióra célzok.)
Az egyik, hogy már hajnalban saját vagy nem ritkán családtagjaid fogvacogására riadsz. Ennek igen prózai oka, hogy este 11-től reggel 6-ig nincs fűtés! Minek?! Felhúzol egy jó vastag, bojhos zoknit: a Schlecker-ben, mióta 0 fok alá süllyedt a hőmérséklet akciósan 1,50€ két pár! Van már fehér, kék, csíkos, pöttyös…
Probléma megoldva, nem fázunk. A lábunk legalábbis.
Ha mégsem kelnél fel a hidegre, akkor jön a B verzió: Ismerős az érzés, amikor az első napsugár besüt az ablakon, végigsimítja az arcodat… Majd a szomszédból porszívózás hangja hasít élesen a füledbe? Drezdában porszívózzák a rétet, a bokrokat, a várost, még a szomszédos erdőt is. Sehol egy falevél! A szász kertészeti tanoda végzett Toldi Miklósai már a levegőben beszippantják őket, eltűntetve az ősz árulkodó nyomait. Kifinomult technikával dolgoznak, amúgy férfiasan félkézzel, vállmagasságban megtámasztva az ipari morzsaporszívót.
Szinte érintetlen, rendezett a város. Észrevétlenül megjelentek a karácsonyi fények is, sőt egyes lakásokban már feldíszített karácsonyfa áll. Valószínűnek tartom, hogy dekorációs versenyt hirdettek, mert a függöny szinte minden lakás ablakából eltűnt szabad rálátást engedve az ünnepi csinnadrattába öltözött otthonokba. Az ablakokban különböző fények, gömbök, gyertyák és személyes kedvencem az erkély teljes hosszában kihelyezett, neonkék, villódzó kültéri égővel díszített tujaerdő varázsolja meghitté a novembert. A hentes-postán a malackák télapó sapkát kaptak. Újságelőfizetéshez pedig újabban kalács kostolót adnak.
Az ünnepi cirkusz megérkezett, a szó minden értelmében. Parkolót a bevásárló központokban csak elvétve találni, bár furcsamód bent már csak az éttermeknél van tumultus… persze ismerem a mondást, vásárolni üres hassal nem szabad, mert csak hülyeségeket veszel. Mondjuk nekem meggyőződésem, hogy karácsonyi ajándék vásárlásnál ez nem érvényes szabály. A németek szerint, úgy tűnik másképp van.
A cirkuszhoz visszatérve, már sátrat vert Drezda főterén a hagyományosan megrendezésre kerülő Karácsonyi Nagycirkusz is. A túloldalon óriáskerék nőtt és Lego katonákkal népesítették be a környező utcát. Huszonéves fejjel, gyerekként bámulom az autóból a piros-fehér sátrat és szinte hallom a zenei aláfestést (Dead Man’s Bones – Lose Your Soul) Mintha egy teljesen más világba kerültem volna. Valószínűtlen burlesque-nek érzem mostanában a napokat. De be kell vallanom, már most alig várom, hogy a forraltboros is sátrat bontson és legálisan megközelíthessem a porondot.
A város ünnepi zsongásával szöges ellentétben áll a szokásos sétáink alatt tapasztalt mély csend. Alszik a természet, mégis mintha a titkok kertje kinyitotta volna kapuit és Narnia felé vezető útra terelne. Felfedeztem, hogy velünk szemben egy hatalmas labirintus bújik meg, mögötte, borostyánnal befuttatva egy királynő szobor kísér. Az egyik fa tetején gyerekkori álmom egy pofás kis bunker került felszínre az őszi levélhullásnak és porszívózásnak hála… csak az izgalmas felfedezés, hogy úgymond birtokba vegyem, még várat magára. Velem együtt egy varjú kolónia is kinézte.
Igen, a madarak itt sem tűnnek el a falevelekkel. Csak épp galambok helyett varjú, sirály és kacsa rajok népesítik a környéket. A parton hasaló kacsákkal már egészen megbékéltem, még viccesnek is látom őket. Valószínűleg ők engem/minket annál kevésbé, mikor megjelenünk és Zénó nekifutásból zavarja őket a jeges víz felé, onnan visszafelé már őt kergetik a sirályok, ettől pedig én rohanok sikítva, amitől aztán a sirályok ijednek meg…
Úgy fest, tulajdonképpen megtaláltam a helyem az ünnepi cirkuszban J
Ajánlott bejegyzések: