A családi memoár szerint toporzékolva visítottam a medence mellett, amikor legelső alkalommal megpróbáltak meggyőzni róla, hogy a víz a barátom. Mondjuk ha valaki szólt volna, hogy genetikailag alig 160 centi jut, biztos lendületből ugrok fejest és végigtempózom az éveket egészen úgy 176 centiig. De az ovis és kisiskolás évek medencés próbálkozásai nem voltak elég meggyőzőek, így lett a tánc az én sportom, egészen a főiskoláig, amikor Debrecenből Budapestre költöztem.
Jött a jóga és az úszás, feltámasztva a reményt, hogy van még bennem növekedési potenciál, ami egészen a margitszigeti Hajós Alfréd Sportuszodáig csábított. Ott aztán barátnőimmel rádöbbentünk miért is érdemes úszni, szaunázni, napozni és esetleg tanulni a lelátón. Elég ha annyit mondok egyik legemlékezetesebb (és végülis egyik legsikeresebb) vizsgafelkészülésem a magyar vizilabda-válogatott edzőmeccsébe torkollott…
Nem tagadom: volt bennem hasonló indíttatás, amikor egy héttel ezelőtt elindultam az uszoda felé és most nem a szigorlatra gondolok J De talán nem meglepően, ez a történet végül más véget ért.
Kicsit már eleve gyanúsnak tűnt, hogy a navigáció egy lakótelep felé irányított minket, de végülis az épület maga kellemes meglepetés volt. Mint kiderült inkább egy kisebb aquaparkba csöppentünk semmint uszodába, ami persze nem feltétlenül baj. Délelőtt 11 körül érkeztünk, mivel az Elbemare 10-kor nyit, gondoltuk nem lesznek sokan. Tévedni emberi dolog. Mire két hosszt lenyomtam a medencében, mint a hangyák hemzsegtek körülöttünk és hangsúlyozom nem én vagyok a lassú! Aquafitness óra kezdődött: kis zene, színes szivacsok, habsúlyzók és viháncoló tömeg, átlagéletkor +80, mert itt időskori mozgásszervi panaszra, ezt írják fel az orvosok...
Végülis sikerült annyit úszni, hogy azért érezzék az izmaink. Nagy lendülettel indultunk befelé a jó meleg szaunába, gondoltuk milyen jó lesz majd szép csendben ellazulni. Az előtérbe lépve azonban kicsit megfagyott a levegő: az átlagéletkor továbbra is stabilan tartotta magát, de ezúttal meztelenül a zuhanyzó alatt, illetve szétvetett lábakkal a jakuzziban múlatta az időt. – Oh… - nagyjából ennyi volt a reakció, majd a kettőt hátra, egyet előre lépéskombináció után, végülis beljebb merészkedtünk.
Három szaunakabinból egyet sikerült kinyitni, a többit az ezután következő döbbenettől már meg sem kíséreltük. Meredten álltunk, az ajtó tárva nyitva, bent úgy 6-8 anyaszült meztelen férfi a már fentebb említett korosztályból: háttal, hason fekve, kissé terpeszben, mint a kertekben vicsorgó Halloween tökök, szép sorban. A pontos számolgatásban az a mérges tekintet zavart meg, amivel az egyik tök „gazdája“ súlytott minket, lévén az ajtó azóta is tárva nyitva állt. Anyával, mint két tinédzser zavartan nevetgélve mentünk a pulthoz, finoman megérdeklődni, hogy a szauna használat milyen rendszerben is zajlik?! Egy nagyon kedves úr tájékoztatott bennünket, hogy a szaunát fürdőruha nélkül (itt finom mosoly kíséretében végigmért minket), koedukált rendszerben lehet igénybevenni.
Nos, ha a magyar férfi vizilabda-válogatott fekszik bent, esetleg elgondolkozom, de ebben az esetben azt hiszem nem volt kérdés, hogy ha fizetnek sem vetkőzöm…. nemhogy még én fizessek!
Úgyhogy kissé felkavarva a látottaktól elhagytuk a szauna területét. Mivel lehúztuk a karszalagot, de aztán a vizuális sokkhatás miatt mégsem vettük igénybe a nudista élvezetet, a szaunamester kiengesztelésképpen elintézte, hogy a szaunáért ne kelljen fizetnünk. A szerencse és a két úszómester is a mi oldalunkra állt: amerre jártunk a komplexum életre kelt. Dögönyözhettük magunkat a nyugi-medencében, körbe körbe úszkáltunk a hullámzó élménymedencében és még a forróvizes nagy jakuzzi is akkor indult be, amikor beleültünk. Éppen csak egy masszázs hiányzott a nap megkoronázásához, de a meztelenkedésből aznapra, úgy döntöttünk elég volt.
A „tökök“ pedig?! Halloween közeledtével belefér, nem?!
Ajánlott bejegyzések: