…ünnepélyesen megfogadtam a lányok előtt, hogy nem számít, ha másnap munka, ha korán kell kelni, vagy éppen este 10-ig bent vagyok, de ha buli, ott a helyem: ”Mert az utolsó hónapot meg kell húzni!”. Elvégre elmegyek, ha nem is a világ másik végére, de elég messze ahhoz, hogy mindez indokolt legyen… Derekasan helytálltunk! Tűsarkakon tomboló nyáréjszakák kopogtak a búcsú felé vezető úton és szinte fel sem fogtam, mi készül dübörögve az augusztusi viharban.
Aztán egyszer csak snitt… csönd lett.
.jpg)
Alte Meißner Landstraße - megérkeztünk, másik város, másik ország, másik nyelv… amit nem beszélek. A nagyobb baj, hogy ők is hasonlóan viseltetnek az angol és természetesen a magyar nyelv tekintetében. Tudtam, hogy ez lesz, de élesben szembesülni a problémával már egészen más volt.
Több hét telt el szigorúan csak Zénót sétáltatva a lakás és az Elba part között.
Hála istennnek elég közel van ahhoz, hogy ne kelljen németek közé menni, egyáltalán találkozni velük… Mondván pihenek, mert azt már itthon elhatároztam, hogy 1 hónapig nem csinálok semmit. Bár arról nem volt szó, hogy beszélni sem fogok…
A némasági fogadalom részleges feloldásában aztán bizonyára sokat segített, hogy „nyelvtanulási szándékkal“, fordulatos német sorozatokkal foglaltam le magam a nap tetemes részében: Rote Rosen (Vörös Rózsa), Verbotene Liebe (Tiltott Szerelem)… csak, hogy két kedvencemet említsem.
A telenovellák megértésében tanúsított fejlődésemen felbuzdulva, szép lassan kimerészkedtem. Első önálló utam egészen pontosan a tőlünk úgy 100m-re lévő Edeka-ba vezetett. Én csak Édenkertnek hívom, mivel legyen sós vagy édes, de olyan ételeket lehet kapni, hogy első bevásárlásunk alkalmával Anya rám szólt, ne sikongassak a meglepetéstől, mert még azt hiszik, sosem láttam ilyeneket…
Hát mit mondjak, jól hiszik.
Sok egyéb mellett, egy német VOGUE társaságában tértem haza bevásárló „körutamról“. A kép-szöveg arányból kiindulva gondoltam, talán ezt hamarabb elolvasom majd, mint a Gésa emlékiratainak spanyol kiadását, amit nagyjából két és fél éve, Gran Canarian nyitottam ki először és időről-időre azóta is lelkesen szótárazok…
Hiába terjesztettük ki a stratégiai játékmezőt Zénóval, egyre nagyobb területet felderítve az Elba mentén, megérkezésem után pár héttel már kezdtem érezni a tétlenség súlyát. Végül a “September Issue” mellé elővettem ismét a titkos fegyvert, a Memorias de Una Geisha-t, mi mást!? Izgága természet lévén, pár nap után ez is kevésnek bizonyult.
Azóta angol/amerikai filmekből, a Jóbarátok ötödik évadjának spanyol verziójából és persze a korábban már említett német sorozatokból kreált, méretes bábeli zűrzavarban telnek a napok. Ha pedig úgy érzem ez már túl sok, a Frekvence Jedna-t hallgatom...szlovákul.
Talán itt az ideje nyakamba venni a várost...?! ;)
Ajánlott bejegyzések: